Őszi varázs

Őszi varázs

Az őszi szél lehulló levelet kergetett
Terelte, mint anya a rakoncátlan gyermeket
Láttam, ahogy a hullámokon még ringatózik egyet
Aki arra jár alá színes bársony szőnyeget terített
A levelek olyan méltósággal indulnak utolsó útjukra el
Pedig elmúlásuknak gyász éneket senki sem énekel
Nyár itt hagyott emlék morzsáival éltetem a lelkem
Még így szép, míg nyár kezét fogja, s nem engedi el
Míg lop a nyártól ízeket, színeket, meleget, életet.
De csak pillanatnyi varázs, szemfény vesztés illúzió kellékei ezek
Színes levél, búcsúzó virág, halkan súgó szél
Minden hiába tél előszobájában jársz, amit ki színez, hogy ne félj
De bármi szépen mesél is hazug minden szava
Mégis az ősznek van legszebb búcsú dala
Még kék az ég a nap még simogat
Merengek az egyre kopaszodó fák alatt
Még enyém ez a pillanat s elrejtem
Míg ilyen lágyan ölel, simogatja lelkem
Még csak most jön, még a nyár melegét magán hordja
Még vár még nem fagyaszt még nem tép minden fát egyből kopaszra
Olyan szép az őszi elmúlás olyan lelassult csendes.
Titkos üzeneteket rejt, mint ifjú szerelmes.
Hogy elengedhesd a nyarat s legyen idő gyászra
Mert az őszi elmúlásban benne van az ember minden gyásza
Még így szép, míg nyár kezét nem engedi s a tél nem nyúl érte
Hogy mind két kezét elragadja s tél rideg szelével tépje.
Tünékeny hamis mosolya, tudjuk ajándék minden perce
Lágyan ölel, míg elhullik a vágy utolsó könnye
S engedi a nyár kezét az őszi szőnyeg egyre vastagabb.
A búcsú nem végleg szól, de az ősz búcsújába egy kicsit mindig belehalsz

“Őszi varázs” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Lehulló levél ritmusa a kezdés.
    A sorok szertelensége hűen tükrözi az idei őszt.
    Az utolsó 3 sor lecsengése a legfelszabadultabb: rím mentes.
    Niincs írásjellel lezárva: [color=#ff9900]"A búcsú nem végleg szól,…"[/color]

    Üdvözlettel: Janna

Szólj hozzá!