Ősz, talán varázs

Fűben szorong a sok fénybogár,
hol eddig a nyár szerelmeskedett,
néhány hét múlva mindent elfeled
a hűtelen. Rongyosra tépi szét
a szél az utolsó bárányfelleget,
az úton kerget elnyílott rózsalevelet.
A kádban lemetszett fürtök forrnak,
árnyékok nőnek az üres almafán,
édeskés illat lassan száll alá,
a nyár a tó tükrében levetkezett.
Szagos szénában fészkel az ősz,
lombok közti fényben körbesétál
a varázs, ökörnyál húrjain ring
az elmúlás, a forró kaland után.

“Ősz, talán varázs” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Festői táj szavakkal " ecsetelve ", ha le lett volna festve, akkor azt mondanám, mindez amit olvastam lemaradt a képről. Ez az , amit nem lehet lefesteni, csak szavakkal kifejezni, de ez az író igazi dolga.
    Szeretettel grat. Zsófi.

  2. Gyönyörű, nagyon kifejező, érzékletes képekkel…, "árnyékok nőnek az üres almafán" – mennyi minden van ebben az egy sorban is. Gratulálok, kedves Ica! (f)

  3. Kedves Ilonka!
    Nagyon szép képek, és valóban, varázslatos , jó volt olvasni. Megnyugodtam, az ősz szép pillanatait látva. Köszönöm, soraidat. Szeretettel: Erzsi

  4. Kedves Ilona
    szinte sétáltam a versedben, érezve az illatokat a csendes, színes elmúlás érzését, amit ez az évszak nyújt
    Gratulálok
    Szeretettel egy másik Ilona:)

Szólj hozzá!