Álomvilág

Álomvilág

Árnyakat festve rezzen
a sötétség homálya.
Rejti csillagjaim, de hiába.
Holdfénye csordogál
– beragyog szobámba,
s ezüst szálból
álmot sző pillámra.
Vigaszul jött hozzám.
Lassan körbefon
– repít egy másik világba…
s én lehunyt szemmel
simulok az éjbe
– álom menedékbe…
hol emlékképed elsülyed
a múltnak tavába.

A lassan érkező pírkadat
arcomhoz ér – visszatérek,
s a beosonó fénnyel
új napra eszmélve – remélek.

2015.10.18

Cobblah Ilona

“Álomvilág” bejegyzéshez 31 hozzászólás

  1. Nagyon szép ez a vers, kedves Ilona!
    Szeretettel gratulálok!
    Ildikó:)

  2. Kedves Ilona Álmodozni jó és sokszor tényleg menedék ……gratulálok versedhez Anikó

  3. Szép álmokat 🙂
    Örömmel és tetszéssel olvastalak, kedves Ilona.
    Máskor is visszajövök,vde addig szeretettel üdvözöllek,
    Brigitta

  4. ahegedusa ,köszönöm hogy így érezted, jól esett a véleményed
    szeretettel Ilona

  5. Roberto kedves köszönöm így van 🙂 de hát rémálmot is lehetett volna akár rímbefaragni… a cím rengeteg lehetőséget, témát rejt magában….
    baráti üdvözlettel Ilona

  6. Mindannyian visszatérünk, reménykedünk! Legalább nem rémálom volt! 🙂 Tetszett. Üdv: Robi

  7. Ligeti Éva kedves köszönöm a látogatást…
    üdvözlettel Ilona

  8. Kedves Icusom köszönöm a figyelmed.. millió ölelés.. szerettel
    Ilona

Szólj hozzá!