Karácsonyi fények
Közeleg a karácsony és én félek.
Sorban gyúlnak ki az ünnepi fények.
A látványra megnyílnak a lelkek.
Szeretetre, ölelésre készülnek.
Van egy másik világa is a fénynek
Ahol bezárul és retteg a lélek.
Nyílt szemekben fájón égnek
Szomorú gondolatok előtörnek.
Sokaknak csak rég múlt emlékek
Mikben ott volt az ajándék az ölelések.
A meleg otthon, ünnepre készülések
Csodásan lobogó gyertyafények.
Családok, öregek már előre félnek.
Mi jut az asztalra morzsa vagy étek?
Hidegben, éhesen nekik fájnak a fények.
Kimossák a fényt a szembefutó könnyek.
Már most, nekik is készüljetek.
Tárjátok ki segítő lelketek.
Nyissátok ki figyelő szemetek.
Nyújtsátok segítő kezetek.
Van, kinek mosolyok kellenek.
Másokat egy öleléssel erősítetek.
Sokaknak, nem jut, meleg s étek.
Hiányoznak melegítő gyertyafények.
Ha el jön a KARÁCSONY este nektek
Melegség, boldogság öleljen bennetek
Melegítse még jobban lelketek
Az a tudat, hogy másokat is segítettetek.
Kiskunlacháza . 2015 11 18
Drága Tatoskám.. nagy igazságokat fogalmaztál meg, figyelem felkeltő versedben..
szeretettel ölellek
Ilona
Kedves Gyöngyike!
"Kimossák a fényt a szembefutó könnyek."
Nagy igazságot írtál meg szép versedben.
Szeretettel. Éva(l)
Kedves Gyöngyi !Annyira jó lenne ha a karácsonytól nem kellene félni senkinek és nem csak egy estére szólna a segítség Gratulálok a vershez nagyon szép Anikó
Nagyon szép és milyen igaz minden szava.
Már most, nekik is készüljetek.
Tárjátok ki segítő lelketek.
Nyissátok ki figyelő szemetek.
Nyújtsátok segítő kezetek.
Szépséges-Grat.Rzsike
Drága KISLEÁNYKÁM. Köszönöm a kedves hozzászólásod. Olyan jó volt elolvasni és tudom, hogy Te érted és tudod mi az az ölelésnélküliség. Főleg olyanoknak, akik karácsonykor ünnepet mondanak és ők nem várhatnak ilyesmit és duplázódik bennük a bánat és kiszolgáltatottság. :]
Drága Gyöngy Mamikám!
Szívfacsaró verset hoztál. A lelkem mélyéig hatol. A Karácsonyt az egyedül maradt idős emberek nehezen "vészelik" át, csupa szomorúság a szemük. A szomszédunkban egyedül maradt egy bácsi, már 92 éves – imádom – , tavaly is meghívtam vacsorára, hóna alatt egy üveg vörös borral, kiöltözve, jókedvűen megjelent. Beszélgettünk mindenféléről, meghitt volt az este…. és én boldog voltam, hogy nem hagytam magára!
Olyan kevés kell a boldogsághoz….
Nagyon gyönyörű a vers, teljes átéléssel olvastam.(l)
Sok-sok szeretettel gratulálok: BogIcu