Karácsonyi fények (Hazajáró Advent)
Ezüst dér szitál az ősi várra,
ölén a templom zord időkkel dacol,
egy az Isten,hirdeti harangja,
s várja híveit advent vasárnapon.
Öreg házak megkopott faláról
pereg lassan a régi vakolat,
de csodát igérő karácsonyokról
reményt csobogva szalad a patak.
A vén vashíd megtört derékkal, és
sóhajtva-nyögve hordja terheit,
de viseli sorsát rendületlenül,
féltve őrizve apák lépteit.
Fázósan sóhajt fenn az erdő
zimankós ködtakaró alatt,
avar paplanába melengetve
a reménység- és élet-magvakat.
Te földi vándor, aki valahol
a nagyvilágban keresed honod,
nézz fel a csillag-égre ilyenkor,
hogy juttassa eszedbe otthonod,
aztán símogasd meg gondolatban
az emlékidben felsejlő falut,
és indulj a fényes csillag útján,
láthatod, már tárják is a kaput.
Hazavisz az isteni kegyelem,
a jászol hív és csodája varázs,
mire Karácsony szent éje leszáll,
téged már réges-rég otthon talál.
Bielefeld, 2013 Advent
Nagyon szép, gratulálok! 🙂
Nagyon szép!
Drága Brigitta!
Szép, megható, átérezhető a versed, amit csak nagyon lassan olvastam, hogy oda, beérkezzen, a szívbe. Sok éve át én, mi is a húgommal külföldet jártuk és az akkori karácsonyokkor volt nekünk is ilyen hangulatunk.
Rég jártam errefelé, csak most, hogy én is ide írtam.
Köszönöm, hogy olvashattam, melegség járta át szívemet.
Boldog Újévet kívánok, örömteli munkálkodást és jó egészséget Neked és Családodnak sok szeretettel: Viola f)(l)(f)
Kicsit pasztellre sikeredtek a karácsonyi fényesség színei, enyhe melankolikus sovargassal valami után…Talán visszahozhato e még. .. (?) Gratulálok versedhez Brigitta nagy szeretettel.:)
Köszönöm, hogy itt jártál, kedves Ilona.
Szeretettel üdvözöllek,
Brigitta
Igazi melegséget, békét árasztanak soraid.. remek vers, gratulálok
szeretettel Ilona