Új évre ébredtem
Új évre ébredtem, hófehér a reggel,
az egekből selymes pehelyfüggöny lebben.
Tiszta lepel fedi az óév lábnyomát,
rezzenéstelen a néma várakozás.
Ballag a vén idő, perclépteit rója,
soha- soha meg nem áll, ketyeg az óra.
Tarsolyában a holnap – vajon mit rejthet,
hallgatagságával oly sok titkot sejtet.
Szívemben nem alszik ki a remény lángja,
hit sziklavára a vihart is kiállja.
Felhők fölött az ég mindenkor tiszta kék,
aranysugarával átszövi a napfény.
Schvalm Rózsa
(2016-01-01)
Kedves Rózsa!
Milyen igaz és szép, vigasztaló ez a versed is.
"Felhők fölött az ég mindenkor tiszta kék"
Szeretettel: Gyöngyi
Nagyon szép, gratulálok! 🙂
Kedves Éva!
Hálásan, szívből köszönöm.
Szeretettel: Rózsa(l)
Kedves Rózsa! Nagyon szép versed szívvel jutalmazom. Éva(l)
Kedves Ilona!
Köszönöm szépen kedves véleményedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Szép reményteljes vers..
gratulálok Ilona
Kedves Marcsi!
Igen, igyekszem, köszönöm jókívánságodat.
Üdv. szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
versed optimistán néz az új év elé:)
Úgy legyen,minden jót kívánok hozzá:)
üdvözlettel:Marcsi
Drága Icu!
Szívből köszönöm kedves szavaidat és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa(f)
Gyönyörű és nálam nyerő lett ez a verselő vers, drága Rózsám!
Gratulálok szeretettel: Icu(f)
Kedves Zsermen!
Köszönöm szépen kedves, véleményező szavaidat.
Szeretettel: Rózsa