Ékszerdoboz

Ékszerdoboz

\”Tudod az én szívem olyan, mint egy kis szelence.
Ékszereket őrzök benne. Az egyik nemes kő Te vagy.
Akik helyet kaptak, egy életen át őrzöm szeretettel, kis lakattal.
Fényüktől váltam bölcsebbé, erősebbé, és
Találtam meg a helyes utat önmagamhoz.
Honnan jöttem, hová is tartozom, már tudom.
Kinyitva a kis ékszerdobozt, benne az igazgyöngyöm
Ragyog, mely még mindig Te vagy.
Egy csiszolatlan gyémánt küldi.\”

Válasz egy születésnap margójára!
\”L\”-nek

“Ékszerdoboz” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. A lélek szelencéje mennyi szépet rejt.
    A fontos dolgokat így kell megőrizni.
    Örömmel olvastalak: Éva

  2. Remek vers, egy nemes ko az ekszerdobozodbol. Gratulalok versedhez szeretettel:Barna:)

  3. Köszönöm Zsermen elismerő soraid. Megsimogattál vele! Én egy ölelést küldök (ma van az ölelés napja) Szeretettel. Éva

  4. Köszönöm Icu! Valóban itt már csak szereteből fakadó sorok. Éva(f)

  5. Köszönöm Marika gondolatod megosztottad velem és olvastál. Éva(f)

  6. Szép verselő verset,a gondolat fonaladat írtad le kedves Éva!
    "L"remélem értékelte! Mert akit szívébe zár az ember ekkora szeretettel az bizony jó dolog:)
    üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!