Ékszerdoboz
Kinyitom ékszerdobozom. Zenél.
Az élet szépségeiről mesél.
Fényes, apró gyöngyök ragyognak
a sötét mélységben.
Mint milliónyi csillagok
a fekete égen.
Hosszú láncok, mint emberi sorsok
fonódnak össze,
ha megfeszülnek a kis gombok
elszakadnak, s itt a vége.
Aprócska gyémántokat rejt,
mint csecsemőt a bölcső,
s az idő nem felejt,
telik,s a gyermek felnő,
csiszolódik dolgos kezek alatt
s ha kész, ragyog mint az arany.
A fák zöld zafírból vannak.
Borostyánkőként ragyog a Nap.
A hold fénye, mint ezüstlánc
csillog ékszereim dobozán.
Mint titkos opál, a tenger
morajlik a mélyben,
ahogy a picinyke igaz gyöngy
a kagyló belsejében,
úgy bújnak el az élet gyöngyszemei,
az ékszerdobozom csodás kincsei.
Örülök, hogy tetszett…már megérte megírni ezen kedves szavak miatt. 🙂 Köszönöm.
Köszönöm szépen a kedves szavakat. 🙂
Kedves, bájos, őszinte, megcsillantja az Életed rejtett szépségeit és a Reményteli Csodás Jövőd.
Gratulálok és köszönöm a Reményt, az Örömöt: Janna