Gitártok
Elszakadt a húrja az öreg gitárnak,
Nem játszom rajta már sok bűnös dallamot.
Vége lett közöttünk a meddő vitának,
Most hátat fordítva, durcásan hallgatok.
Játszanék én még a kivénhedt gitáron,
Mint annak idején: szerelmes szólamot…
De a lágy zenét már ritkábban kívánom,
Muzsika-szó nélkül telnek el hónapok.
A zene szerelme akkor is bennem él,
Ha a süket csendben hangokért kiáltok:
– Rozzant hangszerem lesz testemen szemfedél,
S koporsóm lesz majdan az üres gitártok.
Grat.
üdv: bg
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm, és természetesen viszont gratulálok Neked és minden nyertesnek!
Üdv.: János
JÁNOS SZERETETTEL GRATULÁLOK,ÉS ÖRÜLÖK,HOGY A NYERTESEK KÖZT LEHETÜNK,ÜDVÖZÖLLEK Ágnes
A vég közre fogja a lágyuló vágyakozást: a kettős szerelmet. Kellemes, pasztell búcsúzás.
/Időszerűtlen költői kérdés: "idős" Petőfi?/
Gratulálok: Janna
Köszönöm mindenkinek az elismerő szavakat!
Bár én egy kis pajzánságot is igyekeztem belecsempészni a versbe, de lehet, hogy ez nem jön ki belőle? Azért csak próbáljátok meg "úgy" is értelmezni.
Baráti üdvözletem nektek: János
Nagyon tetszik a versed. Éljen benned a zene.:)
Annak ellenére, hogy lehangoló, mégis emelkedett hangulatú. Szeretettel gratulálok, Zsófia