Álom-világ

Álom-világ

Ma teremtettem magamnak
egy virágot.
Kerek reggelemből épp csak
ez hiányzott,
s hogy a virágnak jó legyen,
kis madárkát,
csöppnyi cinke lábba apró
cinke-szálkát.
Kopasz őszi ágról röppent
fel az ègre,
s lábát felsértette a fa
rideg kérge.
Olyan bús kesergőt dalolt
a madárka,
hogy a virág kelyhét rögvest
szélbe tárta.
S éppen, mert arra szálldogált
a kis jött-ment,
hófehér lepelre piros
vére csöppent.
Liliom s cinke egy csodás
pillanatban
egymásra talált kótyagos,
vén agyamban.
Talmi az a világ, ami
makulátlan,
hamis álom, miben csupán
boldogság van.
Édes, csak úgy lehet az
ember álma,
hogyha megfűszerezi egy
csipet dráma.

“Álom-világ” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Gyönyörű szóképeket alkotsz, egy pikáns igazi fűszer a versed.Élvezet ilyen költői szintű műremeket olvasni. Köszönöm!
    Követem munkásságod nagy tisztelettel és gratulációval: Csaba

  2. Végén az igazi valóság – az első részben fehérlő álomvilágod.
    Üdv. Éva

Szólj hozzá!