Szivárvány
Eső után frissül a táj
a vízcseppek , fénylő gyöngyök.
A fák lombját koszorúzzák,
s megcsillannak a göröngyön.
Felhők nyomán, tisztult égen,
szivárványív tündöklik fel.
Színeiben, át a kéken,
földre tekint le az Isten.
A természet fellélegzik,
fű, fa, virág újjáéled.
Madárajkak vígan zengik,
magasba száll hálaének.
Összeér most Föld az Éggel,
szövetséget erősítve.
A szeretet erejével
békességet megőrizve..
Schvalm Rózsa
(2016-04-04)
Kedves Margit!
Köszönöm szépen tetszésedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa(l)
Kedves Rózsa!
Gratulálok szép versedhez!Nagyon tetszett!
Szeretettel:Margit(l)
Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen kedves véleményedet. Kívánok Neked is szép tavaszi napokat!
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
Gyönyörű, szivárványos versedet nagy szeretettel olvastam, már egy szép festményen látom, amint az eget-földdel összeköti. Bárcsak az emberek is így élhetnének, békességben szeretetben.Jó lenne..
Szép napokat kívánok: szeretettel: Erzsi
Drága Ica!
Köszönöm szépen olvasásodat és kiemelésedet.
Szeretettel: Rózsa(l)
Kedves Éva!
Köszönöm szépen tetszésedet és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa(f)
"A szeretet erejével
békességet megőrizve.." Ámen!(l)
Szeretettel: Ica
Gratulálok kedves Rózsa! Nagyon szép vers!(f)