Lámpaláz
Izzad a tenyerem, bicsaklik a lábam
Ördög vigye el a súlyos lámpalázam!
Hangom is megremeg, hogy szinte szédülök,
Erre a versre már régóta készülök..
Kiírom magamból az álnok félelmet,
Szívemet bénító, szomorú fékeket.
Arcomat égeti váratlan pirosság,
Nem ittam tegnap én, – ez nem másnaposság!
Visszafogott vagyok, nem merek beszélni,
Hogyan fogok így nagy költőként megélni?
Színész sem lehetek, főhős a színpadon,
Merész álmaim az életből kint hagyom.
Maradok egyszerű, hétköznapi ember,
Ennyi az egész! Lámpaláz ellen ez kell!
Fogadj el engem így, – teli lámpalázzal,
Hiába kínálnék epét cukormázzal!
Kedves Ági!
Nagyon köszönöm, hogy itt jártál és tetszett a vers.
Baráti üdvözlettel: János
Jean!! Ez a vers,nagyon rendben van!grat:: Ágnes:)