Lámpaláz
Míg itt állok a színpadon,
rám tör pokoli izgalom,
dadog a riadt pillanat,
s a gondolat is szétszakad.
Nem hagyom azért ennyibe,
kapaszkodom a semmibe,
múlik hamar a kétkedés,
úgy érzem, hogy ez még kevés.
Innovatív próbálkozás,
sikert hozó vállalkozás,
változó hangszín, szófonat,
rezegteti a torkomat.
Elismerő a tapsvihar,
nem tudom mért, ez is zavar,
látom élvezik, mégis bánt,
bizonytalanság földre ránt.
Letaglóz ez a lámpaláz,
akaratlanul megaláz.
Tétlenül tűröm. Mit tegyek?
Váratlanul hátrébb megyek.
Megszűnt a félsz, ez kész csoda!
A mozdulat sem tétova.
Az új helyzet felszabadít,
hisz lámpafény már nem vakít.
2016.06.28.
.
Peregnek a dobok,
ringatnak a sorok, …
Az élet egy nagy színház,
gyakori a lámpaláz! 😉