Lámpaláz

Lámpaláz

Míg itt állok a színpadon,
rám tör pokoli izgalom,
dadog a riadt pillanat,
s a gondolat is szétszakad.

Nem hagyom azért ennyibe,
kapaszkodom a semmibe,
múlik hamar a kétkedés,
úgy érzem, hogy ez még kevés.

Innovatív próbálkozás,
sikert hozó vállalkozás,
változó hangszín, szófonat,
rezegteti a torkomat.

Elismerő a tapsvihar,
nem tudom mért, ez is zavar,
látom élvezik, mégis bánt,
bizonytalanság földre ránt.

Letaglóz ez a lámpaláz,
akaratlanul megaláz.
Tétlenül tűröm. Mit tegyek?
Váratlanul hátrébb megyek.

Megszűnt a félsz, ez kész csoda!
A mozdulat sem tétova.
Az új helyzet felszabadít,
hisz lámpafény már nem vakít.

2016.06.28.

“Lámpaláz” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!