Élet mese

Megosztás
 | Nyomtatás | 7 hozzászólás | 774 megtekintés | Kategória: Verselő versek| Szerző:
Élet mese

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt
Hiszen csak képzeltem a kórházi ágyon
Életed csak egy elhagyott koszos lábnyom
Egyszer volt, hol nem volt, hát el ne pazarold
Rádtaposott bitang való, TB-d mire való?
Emberi méltóság, tudod abban hittem
Betegként, emberséget feltételeztem
Ja az csak egy munka, naiv csapnivaló
Reggel egy orvos rádtekint, ez a vizit
A „személyzet” egész nap elfoglalt, rohan
Csodálkozik ha a betegnek „nyűge” van
Vigyázz! Meg ne sértsd, ha kérdezel valamit
Kiszolgáltatott testedhez nincs már közöd
Fájdalmaddal ne sértsd, kikéri magának
Neki itt dolgozni kell, és hulla fáradt
Betegséged egyedül végigküszködöd
Ápolás csak napi rutin, utópia
Kedves szó? Ugyan minek! Ez csak egy beteg!
Fájlalom, mert nem hittem annak ki mondta
Bocsánat, nem kérem, már ma hazamegyek
– Nyugodtan mehet. Vállal Felelősséget?
Na engem aztán ezzel jól megijjesztett
Válaszom meglepte: – Mint minden tettemért,
döntést hozni ÉN fogok egészségemért
Mi állt a kórházi záró jelentésen?
Hogyan fogjam vissza nevetésem?
Elsődleges magas vérnyomás betegségem
Mai napon felelősségére távozott
További kezelés TB által nem támogatott
Választásom felelős, döntésem végleges
Állami kórházba én többet nem megyek
Csak azt tudnám TB-t minek is fizetek?

“Élet mese” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  2. Kórház? Na, csak oda soha ne kerüljön az ember! Gondoljuk.
    Akkor sincs nagy baj, ha a vége gyógyulás.
    Emlékszem, anyukám évekig beszélt az élményeiről, s nagyokat nevetett közben.
    Mintha csak élvezte volna, mint egy nyaralást.
    Nekem úgy tűnt. De mi Apukámmal azért eléggé meg voltunk ijedve.
    Valahol olvastam, hogy például egy műtétnek akkor van vége, mikor a beteg az összes, számára fontos személynek, ismerősének már elmesélte.
    Lehet, hogy ez az összes kezeléssel, ápolással így van.
    Mert ha igen, akkor kedves Jégmadár, ez a vers közelebb visz téged a gyógyuláshoz.
    Már amennyiben fontos személyek vagyunk neked.;)
    Nagyon tetszik amit a felelősségvállalással kapcsoltban válaszoltál.
    A kérdést a végén, gondolom költőinek szántad.
    Úgyhogy, nem is próbálom megválaszolni.
    Szeretettel ölellek és kívánom a legjobbakat!
    Ildikó(f):)(l)

  3. Kedves Jégmadár hú ez igen azt hiszem akinek a közelmúltban volt kórházi "élménye" pontosan így érez ( nekem is volt ) hát sajnos megcáfolni nem tudlak :(…….egy biztos mindig a beteg issza meg a levét SAJNOS az is elszomorít hogy változásra nem számíthatunk
    (l)gratulálok remek versedhez Anikó:)

  4. Kedves Roberto, Ági, Pilla! Köszönöm, hogy olvastátok. Dühömben írtam, de azért nem szeretnék általánosítani. tapasztalatom alapján nem gondolom, hogy a szakmai tudással gond lenne. Inkább az emberséggel és hozzáállással. A munkamorált tartottam szörnyűnek, egyébként a diagnózis és a kezelés rendben lett volna. A családom úgy megijedt, hogy kaptam egy vérnyomásmérőt, a kórházban majd kétszáz volt minden nap itthon épp százhúz – szóval tökéletes. Újabb betegségek generálódtak volna ha maradok. Novellámat is ajánlom majd figyelmetekbe hamarosan felkerül. Üdv Jégmadár

  5. Kedves Mária, első olvasásra az az érdekes, hogy bár komoly problémáról írsz, mégis -szinte – nevettetve.
    Nagyon jó kis írásnak vélem, örülök, hogy olvashattam. 🙂 (f)

    Köszönettel:
    pilla

  6. KEDVES MÁRIA, JÓL KIÍRTAD MAGADBÓL A DÜHÖDET, NE FÉLJ MOST MEGVÁLTOZIK A HELYZET HA MEGKAPJÁK A 100 e KÖRÜLI EMELÉST MOST MAJD MÉG A HÁLAPÉNZT IS VISSZAUTASÍTJÁK, ÉS MEGKÖSZÖNIK HOGY ŐKET VÁLASZTOTTAD! VAGY AZT MONDOD., HOGY ÉBREDJEK FEL?? JAJ TÉNYLEG MÉGSEM ÁLOM VOLT , CSAK NEM ITTHONI A TÖRTÉNET!!! A HUGOM MESÉLTE. HOGY A MIELŐTT ELTÁVOZOT NŐGY, MŰTÉT UTÁN, A FŐORVOSNŐ MEGKÖSZÖNTE NEKI, HOGY ŐKET VÁLASZTOTTA. MIKOR LESZ NÁLUNK ILYEN SZÍNVONALÚ AZ E.ÜGY???szeretettel Ágnes:(

Szólj hozzá!