Életmese Rájöttem…

Rájöttem…

Rájöttem mid vagyok, s mid nem neked,
Ki rólam nevezted el gyermeked.
Nem írsz – oly sok éve -, s nincs válaszod.
Csöndben vagy, így látom, csönded vagyok.

A csöndről beszélni nagyon nincs mit.
Kérdezni nem merek, s felelet sincs.
Sajgó szív megszakad, s nem tűr meg mást,
Látom az ablakon kezed nyomát.

Ez volt a búcsúnk is a vonaton.
Sóhajom száll csak, s nem hallod dalom,
Nem írsz – oly sok éve -, s nincs válaszod.
Csöndben vagy, így látom, csönded vagyok.

Szívemben őrizlek, s nincsen hangod.
Tán ez fáj legjobban, ugye hallod?
Egy nem várt érintés – áramütés.
Történetünk nem más, egy mély érzés.

Hallgattam évekig, rejtettelek.
A szívem legmélyén őriztelek.
Történetünk csupán mély érzelem.
Boldogságom az, hogy őrizhetem.

Nem írtam arról, hogy mid nem vagyok:
Ragyogó napfényed és csillagod…
Nem vagyok más, csupán egy szép emlék,
A sorsunk mostoha, nem int felénk.

Ám őrzöm emléked, s boldog vagyok,
E furcsa szerelem megadatott.
Ezért az érzésért születtem én…
Néha nagyon fáj, hogy nem vagy enyém.

“Életmese Rájöttem…” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Nem örülök neki, kedves Tibor. Sajnálom, hogy veled is ez történt.
    Köszönöm, hogy ezt az írásomat is elolvastad. 🙂

  2. Valóban nem tudom kiheverni, kedves Ági. De az első szerelem már csak ilyen. Jó emlékezni rá.
    Köszönöm a szép idézetet. Bár minket nem megloptak, csupán soha többé nem találkozhattunk. A sors nem adott nekünk rá lehetőséget. 🙁
    Örömmel láttalak, köszönöm a látogatásodat.
    Plla

  3. Drága Pilla,ez a vers.,olyan nyertes"" szagú""igen az ilyen fájdalmas szerelem,talán mindenkivel megtörtént már,azt kiheveni,szinte képtelenség,főleg, ha becsapott vagy,
    "" Hittem őt páromnak,de
    harmadnap megloptak!""
    S *)ebből a fájdalomból ilyen szépséges versek születnek,szívből gratulálok!! Ági(l)(f)

  4. Voltaképpen nem akartam megosztani senkivel. 🙁
    De köztetek lenni olyan jó!
    Köszönöm kedves szavaidat, Ildikó.

  5. "Ám őrzöm emléked, s boldog vagyok,
    E furcsa szerelem megadatott.
    Ezért az érzésért születtem én…
    Néha nagyon fáj, hogy nem vagy enyém."
    (f)(f)(f)
    A beteljesületlen szerelmek, örökké tartanak.
    Íme egy bizonyíték!
    Szeretettel gratulálok neked Pilla, hogy így tudtad megélni, és ide hoztad nekünk az élményt.
    Ildikó:)

  6. Kedves Brigitta, nagyon megtisztelő, amit írtál. 🙂 Örülök, hogy elolvastad és leírtad róla gondolataidat.
    Köszönettel:
    pilla

  7. Kedves Pilla!

    Gyönyörű versedhez gratulálok!

    Cseh Tamás – Csönded vagyok című dala emelt fel lelkemben hasonló érzéseket…
    Mindkét alkotást nagyon kedvelem.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Szeretettel: Brigitta (f)

  8. Kedves Jégmadár, köszönöm a hozzászólásodat, örülök, hogy ezt az írásomat is elolvastad.

    Kifürkészhetetlen hatalom a szerelem, igazad van.
    Másrészt átélhettem egy mesehős érzéseit… mármint egy Andersen mese hőséét.
    Addig a napig rút kiskacsának tartottak a többiek, elhittem, nem tehettem mást.
    Aztán… egy hirtelen pillantás hattyúnak látott. Nem mondom, vannak még csodák, nem igaz? 🙂 Így kezdődött. A folytatás pedig levelekben, képeslapokban merült ki.
    Soha többé nem találkozhattunk, így alakult az életünk. Plátóivá vált induló szerelmünk.

    Testvérem egyik évben meglepett egy színházjeggyel. Love Letters volt a darab címe.
    Végigsírtam… mert mintha kettőnkről szólt volna.

    Bereményi Géza és Cseh Tamás veseit, dalait nagyon szeretem, ki tudja, lehet abban valami, amit írsz. Mindenesetre megtiszteltetés és köszönöm, hogy Cseh Tamás jutott írásomról eszedbe. Tényleg, van ilyen címmel daluk: Csönded (vagy Csended?) vagyok.

    Szívedbe zártad, talán mert te is nő vagy és átérezted a történetemet, egy plátói szerelem mesésen szép (és bánatos), igaz meséjét.
    Ilyen az élet, remélem csak néha.

    Köszönettel:
    pilla

  9. Kedves Picurnagyi!

    Köszönöm, hogy ezt is elolvastad és leírtad hozzá gondolataidat.
    Mély érzelmek, igen – ezért is küldtem félve. Túl őszinte… de igaz minden sora.
    A MA VERSE címet köszönöm, de szerintem inkább egy vidámabb versnek add, abból úgyis kevés van. 🙂

    Köszönettel:
    pilla

  10. Köszönöm, kedves Laca.
    Amit kiemeltél, az sajnos valóban úgy van. Valahogy mindenre emlékszem, a hangjára viszont nem, és ez elszomorít.
    Biztos vagyok benne, ha újra hallanám, ezer közül is felismerném – ahogy a mondás tartja.

  11. Köszönöm, kedves Robi. 🙂
    Talán igazad van, ezért döntött a sors helyettünk úgy, ahogy.

  12. Átérzem. Az idő talán megoldja. Vagy csak egy mély érzés, egy mély titok? Rejtettelek…Roberto megjegyzésére: Hm. nem gondolom, hogy nem méltó hozzád. A szerelem kifürkészhetetlen hatalom, néha csak egy pillanat, néha szenvedélyes fájdalom. Az biztos, nem lehet nélküle élni. Talán Cseh Tamás ihlette…REMEK. Szívembe zártam a versed. [img]http://holnapmagazin.hu/images/smiley/red_heart.png[/img]

  13. Drága Pilla!

    Számomra ez a vers a MA VERSE!

    Mély érzelmek sokasága – leginkább tetszik:
    [center]"Nem írsz – oly sok éve -, s nincs válaszod.
    Csöndben vagy, így látom, csönded vagyok."[/center]

    Úgy látom, nagyon egyetértünk – hiszen megismételted!

    A befejező strófa pont az I-re.
    [center]Ám őrzöm emléked, s boldog vagyok,
    E furcsa szerelem megadatott.
    Ezért az érzésért születtem én…
    Néha nagyon fáj, hogy nem vagy enyém.[/center]

    (l)(f) – picurnagyi – (l)(f)

  14. Kedves Pilla!

    "Szívemben őrizlek, s nincsen hangod.
    Tán ez fáj legjobban, ugye hallod?"

    "Nem írtam arról, hogy mid nem vagyok:
    Ragyogó napfényed és csillagod…"

    Nagyon, nagyon, nagyon szép! Gyönyörű!

    üdv: Laca:)(f)

  15. Szép sorok! (Zárójelben megjegyezném: el kell engedni, és nem méltó hozzád!) Tetszett. Üdv: Robi

Szólj hozzá!