Esőcseppek

Esőcseppek

(1. ) Szmog

Néha eltűnök.
Hiába vártok.
Köddé válok,
s mérges gázt zihálok.

(2. ) Maró gúny

Ahogy a
kémény-torok
felböfög,
s maró ízt hagy
a számban;
hol zöld hajtást
növesztenék,
feketére égetett
fák merednek csak
utánam.

(3. ) Utamon

Elnehezült szempillámon
földközeli, fehér álom.
S kinek tetszik
e köd előttem köd utánam;
had higgye,
hogy e tejfehér
sűrűség,
benne van
minden egyes sóhajában.

Azonban feljebb hágva,
csipkefátylat
terítek a fákra.
Deresedő tenyeremmel,
ha vastagon
megsimítom,
csúszka-pályát
adok neki.

Na, majd:
– Adok neki!
Hiszen feljebb szállva;
a megeső
könnycsepp is,
bizony jéggé válna.

De, mi indított el az utamon?
Hogy a vízesésre hallgassak?:
– Erősítsd fel robajom!
Vagy, hogy neked,
sivatagi vándor,
életadó csepp lehessek
az ajkadon.

Hozzájárulok a változtatás nélküli közléshez.
Dél Tamás

Szólj hozzá!