Esőcseppek
(1. ) Szmog
Néha eltűnök.
Hiába vártok.
Köddé válok,
s mérges gázt zihálok.
(2. ) Maró gúny
Ahogy a
kémény-torok
felböfög,
s maró ízt hagy
a számban;
hol zöld hajtást
növesztenék,
feketére égetett
fák merednek csak
utánam.
(3. ) Utamon
Elnehezült szempillámon
földközeli, fehér álom.
S kinek tetszik
e köd előttem köd utánam;
had higgye,
hogy e tejfehér
sűrűség,
benne van
minden egyes sóhajában.
Azonban feljebb hágva,
csipkefátylat
terítek a fákra.
Deresedő tenyeremmel,
ha vastagon
megsimítom,
csúszka-pályát
adok neki.
Na, majd:
– Adok neki!
Hiszen feljebb szállva;
a megeső
könnycsepp is,
bizony jéggé válna.
De, mi indított el az utamon?
Hogy a vízesésre hallgassak?:
– Erősítsd fel robajom!
Vagy, hogy neked,
sivatagi vándor,
életadó csepp lehessek
az ajkadon.
Hozzájárulok a változtatás nélküli közléshez.
Dél Tamás