Délidőig nyár volt…

Összes megtekintés: 43 

Délidőig nyár volt…

Délidőig nyár volt,
tikkasztó a hőség,
a Nap nem sajnálta,
ingyen adta hőjét.

Langy szellő fújdogál,
felhőket terelget,
összekapaszkodnak,
s mérgesen pörölnek.

Villámok csattognak,
földet ostorozzák,
a felhők rázkódnak,
terhüket leszórják.

Vége a hőségnek
oda a vidámság,
már nem énekelnek
a dalos madárkák.

Jég szabta falevél,
megtépázott fészkek,
fákról a gyümölcsök,
zölden földet értek.

Jégzápor aratott,
kedve szerint vágta,
sok-sok kárt okozott,
a dolgos gazdáknak.

“Délidőig nyár volt…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves [b]Rita és Éva![/b]

    Jó volt az a pár órás lehűlés, amit a vihar elmúltával éreztünk, de nem volt felhőtlen az örömünk. Hatalmas károkat okozott a jég.
    Szeretettel(l)Kata

Szólj hozzá!