Téli pillanat…
Cikáznak a hópihék,
immár reggel óta,
dagad a hótakaró,
mint a dagadt dunna!
Betakar, várost falut,
tanyavilágot, nem kímélve,
mezőt rétet virágot!
Kacagnak a gyerekek, ha
borúl a szánkó, jót nevetnek,
mert nem üt a lágy hó!
Örülnek az apróságok ,
hófödte lett minden,
igy kapott a templom torony,
hósipkát ingyen!
Hótakaró borult a világra,
tán a jövő kenyerének,
sem lesz majd hiánya!
Fagyos hideg szelek, talán
ha nem jönnek, jókedve lesz
a téltől minden embernek!
Kedves Ágnes!
Hangulatos, kedves versedet szívvel olvastam.
Gratulálok! Rózsa(l)