TÜKÖRKÉP

TÜKÖRKÉP
/őszintén, egyszerűen/

Én már nem szívesen nézek a tükörbe
Mély ráncok, petyhüdt bőr tekint vissza rám
Eljött hetven év, és olykor üvöltve,
zokogva, kérdem: hol vagy jó anyám?
Ő nézett rám egykor, hasonló szemekkel…
Kisgyerekből oly hamar felnőtté váltam
Sok mindent átéltem, és sok szeretettel
Minden embernek csakis jót kívántam
Elszálltak az évek, közben rám rakódott
ezernyi bánat, és néhány csepp öröm
Volt társam – értem nem nagyon aggódott
Végül ez a kapocs lett sötét börtönöm.
Míg kitörtem onnan, a bőröm mélyre itta
a tömérdek csalódást…Rút reménytelenség
a tükörből énrám csak ez tekint vissza
Jól tudom, nem éppen vonzó jelenség
Meg is rettenek, ha túl sokáig nézem,
és bús félelem fakad szívem rejtekén
Jócskán megcsúnyultam, de belülről érzem:
Fiatalkori arcom soha nem felejtem én.

A tükörképem csak akkor nyugodt, vidám,
ha kis unokáim rám szeretettel néznek
Megbékélt lelkem többet nem is kíván:
Csakhogy még élhessek közöttük pár évet!

Eger,2017-01-29. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“TÜKÖRKÉP” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Saroltám! Köszönöm, hogy válaszoltál. Gondoltam, hogy egyet értünk a témában, s úgy is van. Én, idén a 70. életévem töltöm, de betegségeim – már jó régen – nekem is vannak. Ezt, hozza a kor, no meg a nélkülözések, csalódások. Engem is bántottak már, sajnos, ezen az oldalon. Bele is betegedtem, úgy hogy hónapokig nem tudtam írni, és azt hittem, már soha többé nem jön az ihlet. Itt maradtam (és próbálom meg nem történtnek tekinteni a múlt ama rosszízű történését) mert ez a honlap, és Józsi, admin, valamint a tagjai adták nekem a legtöbbet életem során, a költészet terén. Köszönöm nekik, és a hozzád hasonlóknak, akik szívesen olvassák írásaim. Szeretettel ölellek. Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    elolvastam. Egyetértünk.
    Engem eleinte – egy másik oldalon – sokat és csúnyán bántottak, nehéz volt elviselni, még most is fáj,bár letöröltem.
    Már csak a barátok megtartása végett írok, kevesebbet, de már fáradt vagyok, nagyon és beteg is.

    ölellek szeretettel Sarolta(f)

  3. Nagyon igazad van, kedves Sarolta, de ez az adott téma, és belőlem ezt hozta ki. Én sem túl szívesen írok az elszállt időről, de mint mondják, s írod te is[url][/url]: ha valaki nem hal meg fiatalon, az bizony idővel megöregszik. Sajnos, az is igaz, hogy a mi korunkbeliket könnyen leírják, leszólják, hogy maradiak…hát én fiatal konzervatívokat is ismerek, bár valóban nem ilyen a többje. Tudod, ha meg a szerelemről, ne adj isten a szexről írunk, akkor az a baj. Mit akar már ez a "vén spiné"…csak álmodozik. Hát, igen sokszor ez van, de ezek az álmok megtörtént élményekből táplálkoznak, és nem holmi kitaláció. Persze, olyan is van, mikor álmodozásunknak, reményeinknek adunk hangot, de ez bármilyen korban, bárkivel megtörténhet. Ez a fantázia sokrétűségétől, színességétől függ.
    MERT FANTÁZIÁLNI MINDENKI TUD, MÉG AZ IDŐSEK IS.
    Talán, ha mi is tudjuk hozni az elvárt színvonalat, csak nem tesznek félre idő előtt! Legalábbis szeretném hinni! Köszönöm, hogy nálam jártál, ( én is szívesen olvaslak) és megosztottad velem gondolataidat. Szeretettel ölellek Rózsa

  4. Kedves Rózsa!

    Őszinte vallomás tükörképedről. Én is írtam már hasonlót, de az öregségről nem szeretnek olvasni, hallani,mert aki öreg, azt leírják: kevés a haszna, szépsége elfogyott, esze is lassabban jár, kopott elvei vannak – és még sorolhatnám.
    A tükör nem hízeleg nekünk, el kell fogadnunk a helyzetet,és vigasz lehet az a tudat, hogy aki nem hal meg korán , az megöregszik és visszakapja, amit talán akaratlanul vétett,mondott idős emberekről
    szeretettel Sarolta

  5. Kedves Ica és Rzsike!
    Köszönöm kedves, megnyugtató szavaitokat. Hát bizony az idő megteszi a magáét, de ez igazán nem fáj, és így nem is baj, ha szeretet vesz körül. Rózsa

  6. Kedves Rózsa!
    A tükörképünk már nem azt adja vissza, amit régen az ifjúság szépre festett.
    Szerintem minden egyes ráncot ki kell érdemelni, megbecsülni. (én már nem is ismerek régi önmagamra, teljesen átformált az idő kívül, belül.:)
    Szeretettel: Ica

  7. Helló Rózsa:)
    Milyen érdekes,gyakran látom vissza magamban én is anyukámat,és olyankor köszönök neki,hogy :Helló Anyukám.(l)
    Érdekes ez,nagyon érdekes.
    A legkisebb unokám,meg annyira hasonlít rám nővérem szerint is,aki 10 évvel idősebb tőlem,hogy sokszor mondja,olyan jó,mintha téged látnálak,és olyankor idő utazik.:)
    Vigye a csoda a ráncokat,ha nem fájnak.
    Rengeteg örömöt adnak ezek a gyerekek.(l)
    Élj sokáig velük.(l)
    Ölelés.Rzsike

  8. Kedves Rózsa!
    Szépséges a versed, szomorkás visszatekintés, de lám, öröm és vigasz a kis unoka, benne a remény és békesség.
    Szeretettel gratulálok! Rózsa(f)

Szólj hozzá!