NAPLEMENTE
A zöldszemű szörny…
Mindenhonnan leskelődik
És én tartok tőle,
Figyelnem kell
A zöldszemű szörnyre…
Ki hálóját szőve
Megmérgez örökre.
Féltékennyé téve
Magadat, és mást,
Nem elegáns,
Csak azért, hogy
A másik szívét
Kiterítve lásd…
A plátói szerelem
Túl korai még neked
A naplemente.
Az érzéki szerelem
Vágyakkal követel
Magának szenvedélyt,
Szívednek rejtekén
Harcol a bűn,
Legyőzve az erényt.
Fejedben érik a gondolat
S hajlik a bűn javára,
Hallgatva a vér szavára.
Mely száguldva surran
Ereidben diadalmasan,
Felajzva a kéjt,
Gerinceden át
Egészen az agyadig,
S mielőtt egy férfi
Diadalittasan leszakajtana,
Hirtelen elhatározással
Kifordulsz alóla.
Akár ha jön az este,
A bűvös naplemente.
Megjegyzés: 2017. 04. 22.