(Nyári kaland)
Igaz, még előttünk áll az idei nyár,
Remélem, kalandban most sem leszünk híján.
Túráztunk mi sokat, hegyeken és mezőn,
Sátrat vertünk buzgón, így nem vert az eső.
Amiről most írok, valóban megesett.
A Börzsönyben jártunk, szép Zebegény felett.
Ifjak voltunk s bohók, nagyon szerelmesek,
Éjjelt sátron kívül töltöttük édesen.
Motoszkálást hallva épp a fejünk mellett,
Első pillanatban kissé megrettentem.
Vajon mi lehet ez, róka-e vagy medve?
Elemlámpa fényét oda vetítettem.
Aprócska sündisznó talán arra tévedt,
Párom nadrágszíját cipelte serényen.
Nem tudakoltam meg, hogy mit akart vele.
Lehet, szatócsboltot vezetett őkelme?
Bemutatkoztam hát, s szíjat visszakértem,
Két kis gomb szemével pislogott a fénybe.
Nem is ellenkezett, lassan elballagott,
Belátta, beszerzés ma kudarcot vallott.
Budapest, 2017. május 27.
B. Moravetz Edith
Drága Icus!
Nagyon kedves vagy – szeretettel köszönöm gratulációdat!
Szép hétvégét kívánok: Edit (f)
Szeretettel graulálok kedves versedhez drága Edit! Tetszett!:)
Kedves Rita! A verselő versek "nyári kaland" pályázatra írtam versbe ezt az emlékemet. (f)