Csend

Csend
– egy fogoly utolsó gondolatai –

Megszűnni látszik a felborzolt félhomály,
s láncaim gyengébben szorítják a karom.
De szívem lánca még nem enged. Visszaránt
vak, sötét vermembe, sebemet kaparom:
… csupán képzeletben …

Dermedt tagjaim már nem mozdulnak meg,
pedig vér még folyik bennük, tisztán érzem!
Talán csak az élet bújik meg, valahol,
egy szívdobbanás elől, amíg én csak vérzem:
… kívül és legbelül …

És hallom szívemnek minden dobbanását,
érzem a fájdalmat, amint összeszorul;
számolom pulzusom: egy-két-há', egy-két-há',
lüktet – de már alig -, s testem pírbe borul,
… már nincs sok hajnalig …

Ennyi… hallgat minden… Szívem már nem sajog,
s dobbanása hangját már senki sem hallja;
magához ölel egy nagy, nyugodt, néma fény,
és tudom: életem ezt a csendet vallja:
… és már szabad vagyok …

(2017. június 23., péntek, Szilágycseh)

“Csend” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [b]Kedves Rita![/b]

    A nehéz téma az igazán érdekes, szerintem. 😀
    Egy jó történet legyen részletgazdag, precíz, ezt a precizitást pedig ne veszítse el a közölni kívánt gondolatok mennyiségének csökkenésével. Az olvasó megérdemli, hogy ha már nekilát egy versemnek, kapjon is valamit attól. 😀
    Egyébként is sok időm van hasonló dolgokon elmélkedni, általában sokkal optimistábban, a versben is inkább a hangulat íródott meg, mint maga a szituáció. Nehéz aránylag elfogadható írást alkotni…

    Érdemes, vagy sem, szeretek új ismeretekkel gazdagodni és rengeteg terület van, ahol önállóan is meg akarom állni a helyem. Különben is, le kell valamivel kössem magam, ez pedig egy igen látványos és egyben felemelő módja. 😀

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és az értékes gondolatokat!

    Üdv,
    Boti 😀

  2. [b]Kedves LIne, azaz Eta![/b]

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást, valahogy mindig meg tudsz lépni egy kedves véleménnyel. Örülök, ha tetszett, és valóban, egy kisebb vers van beleírva a nagybányai, pillérként. 🙂

    Mindig jó látni Téged, köszönöm, hogy most is eljöttél. 😀

    Üdv,
    Boti 😀

  3. Káprázatos!

    …ha csupán a strófánkénti ötödik sorokat olvasom össze,
    egy négysoros, mélységes csendet látok.

    Boti! Óriási gratulám!
    Eta

  4. [b]Kedves Ica![/b]

    Elég kevés szabadidőm maradt írásra, jelenleg egy informatikai kutatást viszek a számítógépes grafikán belül, a tanulmányok és az önképzés mellett ez eléggé leköti a napjaimat. 🙂 De azért még írok. Szeretnék visszaszoktatni a hobbim műveléséhez… Hátha sikerül. 🙂

    Örülök, hogy tetszett és remélem, hogy sikerül orvosolni a helyzetet. 🙂

    Csodálatos hétvégét,
    Boti 🙂

  5. Szépséges lett a versed kedves Boti!
    Sajnálom, hogy ritkán hozol ide verseket.:(
    Szeretettel gratulálok: Ica

  6. [b]Kedves Zsófia![/b]

    Örülök, hogy tetszett a vers. Igyekeztem úgy megírni, hogy a későbbiekben is szívesen olvassák, már ami a színvonalát illeti. Remélem, hogy sikerült.

    Üdv,
    Boti 🙂

Szólj hozzá!