Csend

Csend

Hallgatom a tölgyfa sóhajtását,
ülök csendben, háthatalán meglát,
ágai lehajolnak a földre,
a napfény ráül a levelekre.

Erdő mélyén keresek egy tisztást,
a tölgyfával jól megértjük egymást.
Lombok közé lassan visszatérek,
hallgatom a csöndjét az erdőnek.

A tölgy susog, hogy mit, értem:
a zöld hangot magammal vihetem.
Színes csöndjében jól érzem magam,
én kezdek susogni, túl hangosan!

Ahhoz vagyok szokva, a csendhez nem,
zaj, ricsaj, lárma van körülöttem.
Nekem a végtelen csend kellene,
arra vagyok nagyon kiéhezve!