A csend
Mikor gúzsba köt a határtalan
mikor elveszett az, ami van.
Mikor sikoltanál, de nincs már hang,
mikor minden szabálytalan.
Mikor kéred a figyelmet, de nincs.
Mikor nem nyílik a nyomorult kilincs.
Mikor tapogatva keresel utat,
de sötétbe botlasz, lezuhansz.
Egyedül nem akarsz meghalni,
mégis, elfordul mindenki.
Keresed a múltban mi nem volt jó,
hiába várod, nincs arra szó.
Hideg az ágyad, lassul a szív,
egyhangú pik-pik, vége van, így.
Kedves Rita!
Próbáltam a csendről verset írni. Köszönöm hogy olvastál.
Üdv.
Ottilia