A csend elvarázsol
A csend, úgy elvarázsolja lelkemet,
a némaságban pihentetem szívemet,
mikor a napfénye lágyan ring a tavon ,
és a simogató szellő szaladgál hajamon,
mikor meglátom magam a víz tükrében,
vágyat érzek, hogy arcom megérintsem,
de nem teszem, mert a varázs ellibben,
hagyom elmémet is pihenni,édesdeden.
Kedves Éva!
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.(f)