A tomboló vihar
az úton sétálva
elkapott a sírás
de szerencsémre
hozzákezdett esni
az eső így nem
látta senki a
szememből folyóként
zúduló könnycseppek
áradatát pár
perc után megláttam
egy fényben csillogó
épület nyitott
ajtaját majd a
lépteimet futásra
le cseréletem
minél hamarabb
elbújjak az eső
rám zúduló
cseppjeitől
közelebb érve láttam
meg a feliratot
Tulipán kávézó
de jó mondtam
magamban halkan
odaérve megálltam
az ajtó előtt
ami tiszta
hófehérre volt
festve pár másodperc
után beléptem
de hirtelen a
szavam is elállt
a látványtól
olyan érzésem
támadt mintha
mesébe csöppentem
volna majd hátam
mögött az ajtó
becsukódott
egy szobában találtam
magam ahol minden
hófehér volt
egy ágy egy asztal
egy szék a fal fehér
az parketta fehér
az ajtó fehér a
kulccsal együtt
majd úgy éreztem
mintha valaki
átöltöztetett
végig néztem
magamon fehér
zokni fehér papucs
fehér nadrág
fehér póló
a fejemen
fehér sapka
a vörös hajam és
a barna szememen
kívül minden
hófehér volt
tükröt nem láttam
pedig szerettem
volna megnézni magam
lefeküdtem az ágyra
a fehér takaróval
betakartam
magam amikor
elkezdett testemben
a lelkem tomboló
indián táncot járni
dübörgött az
egész lelkem
majd kis idő után
elkezdték az indiánok
szépen lassan
ütemesen táncolva
abbahagyni táncuk
lelkem kezdett visszatérni
nyugodt állapotába
de még mindig nem
tudtam tulajdonképpen
mit keresek ebben
a hófehér szobában
bezárva a csenddel
nincs kihez beszélnem
nem szól hozzám senki
csak a hófehér szín
árasztja felém
a megnyugtató
tisztaságot és a
lelki békét
pár perc után
kinyílt az ajtó
én még nem mertem
megmozdulni de
észrevettem az
ajtóból áradó
fény kezd erősebb
lenni majd éreztem
a tomboló vihar
elhagyja testem
felálltam elindultam
a fény felé az
ajtó előtt
megálltam láttam az
eső is befejezte
a mai munkáját
ezért elindultam
csendben halkan a
pocsolyákat kerülve
az életem új
fejezete felé