Bújócska

Bújócska

Éj leple alatt tarka macska,
Nőstény, de nem vadászós fajta,
Bíz\’, egereket ritkán hajhász,
Az udvarban pödri a bajszát.

Mivel a kutya fel- alá jár,
A bokorba bújik, onnan vár,
Tán akad neki egy kis falat,
Nem egyéb, kis csont vagy hús cafat.

Eljött a pillanat, kiugrik
De nem téveszti meg a pulit,
Hát, fut a rózsás kertbe gyorsan,
De jaj, azon nyomban, kipattan.

Mert nem hálás a rózsatövis,
Így szalad tovább, nem kell több is
a kutyának, ered utána,
Csak úgy porzik fényes bundája.

Jaj, neked te szegény, cicuska
Mindjárt megfog a dühös kutya
Ám ekkor, szerencse vagy csoda,
Zajt hallanak az istállóban.

S rávetődik cirmos cicára,
egy kan macska, aki bujkálva,
sunyiban, az alkalmat várta
Megbúbolja, Alászolgája!

A kutya otthagy csapot- papot,
Nem nézheti végig a dolgot,
Visszamegy, várja a vacsora,
Úgysem jön már e szegény pára!