Rögök

Rögök

Kényszer-képzet,hogy megszűnt az élet,
egy metropolis furcsán néma lett,
a hang tűnt el először, a villamos jár,
orkánt támaszt a metró, egy pohár
hullik a dísztéglás járdára, némán,
állóképben szikráznak szilánkok,
és az égből néma átkok hullnak,
nem érzed, mind enyémek,
és a színek szürkévé fakulnak.

A Blahán galambok kutatnak morzsát,
kutyaszer díszeleg, az eb mocskát
majd az eső takarítja, nincs szaga,
furcsa, eltűnt a virágok illata,
egy híd omlik a Dunába, de csak lézer
kép, játszik a rendező, nem kényszer
létezni, az ásító alagút feldübörög,
csak én hallom, engem keres
a metró-szél és engem keresnek a rögök.

“Rögök” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Vicuska

    egy-egy szép sorért versek születnek….ennek előzménye egy bizonyos "pohártörés" volt….amit én nem akarok megélni…mert az örök legyen örök….

    iMRE
    "Annyira…

  2. Kedves Rita

    Örülök, ha az írásaim gondolkodásra késztetik az olvasókat.

    üdv
    iMRE

Szólj hozzá!