BÚJÓCSKA
Mennyi lehetőség van a szóban.
Játszik a képzeletünk, és csapongva,
Megpihen egy régi fáskamrában.
Ahova csók, miatt bújtunk csacsogva.
Szerelmesen, összebújva közben,
Számoltunk, versikével talán tízig
Megkerestük, aki búj, vagy tétlen.
Izgalmas, volt ki lesz majd a harmadik.
Bújócskának vélhettük naivan.
Amikor, fához lapulva megvártuk,
Hogy elmenjen, akit csak titokban
Szeretünk, és folyton a jöttét vártuk.
S felnőtt fejjel, csak nosztalgiázunk.
Hova bújt a felhőtlen boldogságunk.
2017.09.20.
pathfinder: Köszönöm az olvasást s a kedves szavakat.
ritatothne: Köszönöm az olvasást s a kedves szavakat.
adameczlaszlo: Köszönöm az olvasást s a kedves szavakat.
Kedves Mária! (f)
Örömmel olvastam versedet, köszönöm!
Szeretettel:Laci
Kedves Mária!
Szép emlékeket foglaltál versbe, nekem nagyon tetszett, ahogy érzékletesen leírtad a a gyermekkori játékot, amiben már azért egy kis kacérkodás is volt 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel.
Kata