A rejtőzködőhöz (Bújócska)

A rejtőzködőhöz

Nem hagyod hogy megtaláljalak, és hogy tisztárra mossalak,
nem hagyod hogy ne gyulladjon haragra irántam kedved;
kevés volt neked mindenem, hogy meg ne változtassalak,
menekülsz, be nem látva, hogy kár volt engem elengedned.

Nem voltál rest sebeimről a véres kötést letépni,
nem szegődtél a nyomomba, nem is akartál vezetni;
rejtekedből bátorságod sem akadt, előrelépni,
nem is hagytad a szerelmem súlyait rád nehezedni.

Játszod csak a bújócskádat, itt hagyva engem a kínnal,
a sötétség bennem lassan minden, -minden fény eláraszt;
kézen fogva hiányodat, keresve rémálmaimmal,
tudva: el végérvényesen, tőled csak a halál választ.

Ablakomban a mécseket számodra hiába gyújtom,
hogy a jövőmet szebbnek, csak Te tüntesd fel a jelennél;
a kétségbeesésemben, a szívem csak Neked nyújtom,
nem tudva hogy mit kívánnál többet, hitvány életemnél.

A nyomorúság belőlem, még búsabb démont faragott,
az örökös keresésed hagytad rám csupán örökül;
egyre távolabb taszítva, a várva várt pillanatot,
hogy árnyékomat elhagyva, kilépjek a rácsok mögül.

Úgy tépték ki a szívedből, gyökerestül és véresen,
hogy körbetáncoljanak a téli fagyok, és a szelek,
a nyomodba hiába is szegődtem én, hűségesen,
nem hagyod hogy bízzak benned, azt sem hogy védelmezzelek.

Azt hiszed hogy nélküled is tudom hogy hol van a helyem,
hogy több vagy nekem mint tegnap, hiába mondom és hiszem;
el sem akarod képzelni magad, mint a jobbik felem,
nem hagyva a szerelmemet, élni, de még meghalni sem.

Úgy kereslek a távoli hegyeken és a vizeken,
nyomomba csak az elszáradt levelek hullnak a fákról;
úgy bújok a föld alá, és gázolok át a tüzeken,
szőve csak az ábrándjaim, a Veled töltött órákról.

Úgy járom a poklokat és a mennyeket is csak körbe,
januártól januárig, téltől télig, ősztől őszig;
elválasztva, -eltaszítva, elűzve és meggyűlölve,
amíg gondolataimban, az alakod tükröződik.

Hogy még hol nem kerestelek, most is csak ezen agyalok,
hogy örömöm nélkül, Neked milyen örömben lesz részed;
és hogy gondolsz e majd arra, hogy én épp élek, vagy halok,
amíg más szívébe vési majd a neved, tüzes késed.

Móritz Mátyás
2017 Szeptember 27. Szerda
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!