Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a nyár

Még délibáb reszket a messzi rónán,
s meleg nyilait lődözi fentről a Nap,
de érzem hűs leheletét az ősznek,
az emberek járnak a kertek alatt.

Becsukja perzselő szemeit a nyár,
sietve fakulnak az égi kelmék,
de tovább él tündöklő álmaiban
ezernyi szivárványszín emlék.

Még gyümölcsöt ringatnak a lombok,
még javait kínálja kinn a határ,
de szárnyait bontogatja ficseregve,
s messzi vidékre száll a fecskemadár.

Már vacogva ébred fel a hűs reggel,
– ködpaplana alatt nyújtózik még -,
szívében elhamvadnak a fények,
s bronzarcú felleget simogat az ég.

Elnémul a tücsök, szelek muzsikálnak,
rőt levelekkel hullnak el a víg napok,
s az esti boltra arany barázdákat
szántanak a hulló csillagok.

Bordány, 2018 augusztus 16.

“Búcsúzik a nyár” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Igen, valóban Petőfi halhatatlan versére hajaz, de máshogy, találóbban,-bármennyire gazdag a magyar nyelv- elmondani nem lehet. Ezért alkalmaztam az ellentétpárt, úgy gondolom ez még nem plagizálás.Még akkor sem, ha dallamát tekintve is hasonlóság van, az egészen éles szeműek észrevehetik, és természetesen a magyar irodalomban és versekben otthon levők is.
    Ez a vers már mutatja gyógyulásomat is, pár nap, és teljes értékű munkát tudok végezni,
    Köszönöm hogy olvastad, és véleményezted,
    ;)riston

  2. Kedves Ágoston!
    A még-már ellentéte emlékeztet Petőfi Szeptember végén-jére.
    Szép képekkel jeleníted meg az átmenetet a nyárból az őszbe.

    Üdv: Kati

Szólj hozzá!