Őszi falevél

\” A két szemét még most is látom…\”

/ Kozma József: Hulló levelek/

Őszi falevél

Így ősz felé megsápad minden.
Elkopik lassan a nyári kék.
Sárga levél a szürke ködben
kevéske napfény, egy csöppnyi ég.
Csak egy falevél maradt a nyárból,
szétszórta mind az őszi szél.
Néha megremeg szívem a nyári láztól,
de csöndesül a szenvedély.

“Őszi falevél” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Dávid! Méltányolom az észrevételed, de a verset nem dalszövegnek szántam. A Kozma-dal inkább csak az ihletet adta.
    Egyébként, ha mindenképp párrímeket akarunk a vers első felében a keresztrím helyett, ám legyen:
    Így ősz felé, megsápad minden,
    sárga levél a szürke ködben.
    Kevéske napfény, egy csöppnyi ég,
    Megkopik lassan a nyári kék.

    A vers másik fele változatlan, az az eredetiben is keresztrímes.

    Köszönöm, hogy elolvastad: Kati

Szólj hozzá!