Kirakat (Ünnepi fények)
Ablakok mögött gyermekhang csendül.
Emléket ébreszt, dallama csábít.
Feledett álmok élednek újra.
Bénító érzés ami megállít.
Üveghez tapad kezed és arcod.
Meleget vársz egy másik világtól.
Jól esne kicsit kapni belőle,
penge a szél és reszketve fázol.
Hideg fény hullik kopott ruhádra.
Napjaid része e halott remény.
Ragyogó színek, hazug ígéret
gúnyos mosolyként a tél közepén.
Egy éjnyi béke. Ez a karácsony.
Néhány órára minden gond távol.
Számodra nem több, magadba nézni.
Tükörkép arcod arcodba bámul.
Tovább lépsz végül. Nem csak az ünnep,
de ez a perc is pofon a mától.
Fenyőfadíszek közt botorkálva,
kenyeret remélsz koszos kukákból.
Kirakat elé csábító emlék
vonzott úgy végig, hogy közben kizárt.
Átlátszó fallal, hogy tisztán láthass,
ne feledd soha, ez milyen világ.
kedves pulzus!
Köszönöm szépen a verset!
Sajnos olyan világban élünk, ahol ez a téma mindig aktuális marad…
Kedves Kata!
Köszönöm szépen!
Kedves Lajos!
Szomorú, megrendítő versedhez gratulálok!(f)
Szeretettel:
Kata
Kedves Rita!
Hajléktalanná nem mindig a saját hibájából válik az ember.
Lehet kutatni az okokat, és az is igaz, ez eddig is így volt.
De nem így kellene lennie! Valóban van ingyenes étkeztetés,
de ha a valódi okokat sikerülne megszüntetni, akkor tarthatná magát mindenki embernek. Naponta találkozom velük, a szeméttároló a megélhetési forrásuk.
És ott fagyoskodnak csillogó kirakatok közôtt hömpölygô, a szeretet ünnepére készülô tömeg közt….
Köszönöm, hogy elolvastad a versemet!
Kedves Gitta!
Szerintem többet tudunk elérni azzal, ha erôs kontrasztot alkalmazunk, jobban tudjuk szembesíteni az embereket a pôre valósággal.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nagyon beletaláltál a közepébe.
Egy kicsit rosszul is esik, így lecsupaszítani, ilyen keményen, a szeretet mázába csomagolt <szentséges éjet> ( idézôjelem nem müködik). Pedig ez az igazi arca valóvilágunknak.
Gratulálok remek meglátásod diktálta, s tehetséged formálta ragyogó versedhez.
Bri(gitta)