Új Remények

Új Remények

Honnan tudhatnátok, az emberi elme
míly végtelen,
hogy a galaxis sűrűjében van e
még értelem.
Hogy a lélek halhatatlansága
mit jelent,
hogy sokszor a lét, csak egy perc
idelent.
Hogy a kikövezett út meghasadt
előttem,
hogy keserves kínok között, árván járva
jöttem.
Hogy egy kinyújtott kézben mekkora
az erő,
hogy építő akarat nélkül, soha nem lesz
jövő.
Hogy aszfalt rongyok között is megélhet
a gyökér,
hogy a boldogság szívtől – szívekig
elér.
Honnan tudhatnátok, merre vágj neki
az útnak,
új remények nélkül – álmaid porba hullnak.

2017-12-24

Cobblah Ilona

“Új Remények” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. A rézfánfütyülőjét..:):) kedves Jade köszönöm az észrevételezést javítva lesz ..
    Üdvözlettel Ilona

  2. [color=#3300ff]"új remények nélkül – állmaid porba hullnak." Ez így igaz! Nagyon szép bölcs sorok!
    Lehet,hogy elírás történt? Az "állmaid" nem "álmaid "akart lenni?
    B(f)ocsánat,hogy szóvá tettem![/color]

  3. Kedves írótársak

    Köszönöm a rám szánt időt a kedves szavakat

    Szeretettel Ilona

  4. [color=#ff00ff]"Hogy aszfalt rongyok között is megélhet
    a gyökér,"[/color] (f)

  5. Drága Iluskám.
    Köszönöm szépen ezt a csodás verset Elmentem magamnak és sokszor el fogom olvasni. Mert annyi értelem, értékes üzenet rejlik benne, hogy nem elég csak egyszer felfogni. Minden sora külön ablak a számomra. Sok sikert kívánok és még sok ilyen szép verset szeretnék olvasni Tőled. Sok szeretettel Gyöngyi

Szólj hozzá!