Összes megtekintés: 101
Egyszer volt…
Egyszervolt emlék már
dióbarna szemed,
ahogy könyvet tart a
rebbenő két kezed,
ahogy félben marad
felém és feléd az
óvatos mozdulat.
Mint fájdalmas bábok
egy ócska színpadon,
s szobánk a színfalak.
És makacs a csöndünk.
És nincsenek szavak.
Lásd, most kiáltanék:
-Volt egyszer szerelem!
De nem szabad. A kép
egyre homályosabb.
Kedves Margit! Örülök, hogy elolvastad a versemet.
Szeretettel: Kati
[color=#0000cc]
Kedves Katalin!
Szép emlékező sorok! Az évek múlásával egyre halványodnak az emlékeink is!
Szeretettel:Margit(f)
[/color]