Balatoni kikötő
Már nem is emlékszem, milyen is volt régen,
lábat lógatni egy balatoni stégen.
Kaviccsal kacsáztunk, s a víz fodrot vetett,
a sok gyerkőc versengve nagyokat nevetett.
Pici madárcsapat a susogó nád között
vígan csivitelve zajosan röpködött.
Hófehér vitorlák dacoltak a széllel,
s tücsöksereg adott szerenádot éjjel.
Egy lengyel gyerekcsapat táborozott velünk,
hogy szót értsünk velük, mozgott lábunk-kezünk.
„Kak tyibjá závut?” „Já ljubljú tyibjá. Minyá ti ljubis?”
Ha helytelenül mondtuk, értettük mind úgy is.
Labdarúgás, pingpong és a kézilabda
közös élményt adtak minden egyes napra.
Mi csárdást tanítottunk és boci-boci tarkát,
ők is énekeltek és mutatták a polkát.
Így elrepült az idő, búcsút vettünk szépen,
anno – 30 éve – egy balatoni stégen…
Vidám, balatoni emlék! Szeretettel olvastam.