Balatoni kikötő

Balatoni kikötő

Már nem is emlékszem, milyen is volt régen,
lábat lógatni egy balatoni stégen.
Kaviccsal kacsáztunk, s a víz fodrot vetett,
a sok gyerkőc versengve nagyokat nevetett.

Pici madárcsapat a susogó nád között
vígan csivitelve zajosan röpködött.
Hófehér vitorlák dacoltak a széllel,
s tücsöksereg adott szerenádot éjjel.

Egy lengyel gyerekcsapat táborozott velünk,
hogy szót értsünk velük, mozgott lábunk-kezünk.
“Kak tyibjá závut?” “Já ljubljú tyibjá. Minyá ti ljubis?”
Ha helytelenül mondtuk, értettük mind úgy is.

Labdarúgás, pingpong és a kézilabda
közös élményt adtak minden egyes napra.
Mi csárdást tanítottunk és boci-boci tarkát,
ők is énekeltek és mutatták a polkát.

Így elrepült az idő, búcsút vettünk szépen,
anno – 30 éve – egy balatoni stégen…

“Balatoni kikötő” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!