Halihó, itt a hó!
Halihó, halihó,
hullik odakinn a hó!
Nem is hullik,
szakad, szakad,
egész város,
egész ország
vastag, fehér
paplan alatt.
Halihó, halihó,
szánkón csúszni csuda jó!
Le a dombról,
fel a dombra;
nincs ennél jobb
szórakozás,
ha jön a tél,
bárki mondja!
Halihó, halihó,
szenved a sok autó;
nem indul el,
nem tud menni,
ha kiásod,
ha nem ásod,
olyan mindegy,
nincs mit tenni.
Halihó, halihó,
bemondta a rádió:
a hókotrók
már kotornak,
és ha megjön
az enyhülés,
fia hó sem
lesz maholnap…
Halihó, halihó,
tényleg nem kell ez a hó?
Mert e paplan,
ez a fehér,
földet itat,
termést növel,
s ha elolvad,
aranyat ér!
[color=#0000ff]
Kedves Dávid!
Játékos versedhez szeretettel gratulálok!
Azért ott van a sorok között az igazság,hogy a természetnek nagy szüksége lenne a puha,fehér takaróra!
Margit (f)
[/color]
Kedves MT, úgyis, mint Pilla!
Örülök, hogy tetszett a tréfás versike, köszönöm a szíves méltatást. Gyerekversnek tűnik, de felnőtteknek szóló tanulsága van…
Barátsággal:
Dávid
🙂
Kedves Dávid!
Játékosan, könnyedén megírt – ám nagyon komoly tartalmú versedet szeretettel olvastam. 🙂 Nagyon tetszik már az első versszakod is.
Barátsággal:
Pilla
Halihó, halihó,
Ha van, ha nincs,
jó a hó!
Szeretettel:
Dávid
🙂
Halihó, halihó,
tényleg nem kell ez a hó?
"Mert e paplan,
ez a fehér,
földet itat,
termést növel,
s ha elolvad,
aranyat ér!"
Így igaz, bizony valamikor a hótakaró megóvta az őszi vetést, amit most már nem óv meg semmi, ha egyáltalán vetnek még ősszel.
Szeretettel: Rita:]