Karácsony

Karácsony
/téli világ/

Havas imát mormol a fehér tél,
tar ágak hegyére kúszik a Hold,
csillagudvarában hideget old;
ezüstporát hinti a jeges szél.

Az Örömhír angyalszárnyakon száll,
a betlehemi gyermek békét hoz,
minden hitetlenhez, becsapotthoz,
már nem sajog a konok halál.

Templomba hív a harangszó.
Feltűrt gallérral követ az éj,
keblén szikrát vet a fagyos hó.

Jászólban fekszik minden kincsem,
hűs hóglóriát pörget az ég,
s fejemre áldást szór az Isten.

Bordány, 2017. október 29.

“Karácsony” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!
    Köszönöm szívemig érő dicsérő szavaidat, megvallom meghatódtam.
    Igyekeztem érzékeltetni – az általam átélt – karácsonyi hangulatot, de a szavak nem tudják visszaadni teljesen a lélekemelő érzéseket.
    Ölellek:

    ;)riston (f)

  2. Köszönöm Rita!
    A versek, mint minden irodalmi mű szubjektív megitélés alá esnek. Itt nincsenek percek, méterek, pontok, csak tetszik, vagy nem.
    Őszintén bevallom voltak már szebb pályázati verseim – legalábbis nekem szebbek – azok nem nyertek, ezért szép az irodalom.

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  3. Én is gratulálok Ágoston! Záró soraid brilliánsak! Nagyon tetszik.(f)

  4. Kedves Oriston!

    Gratulálok a nyereményhez.

    Szeretettel: Rita:]

  5. Kedves Ágoston!

    Tetszéssel olvastam a versed.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!