Karácsony
/téli világ/
Havas imát mormol a fehér tél,
tar ágak hegyére kúszik a Hold,
csillagudvarában hideget old;
ezüstporát hinti a jeges szél.
Az Örömhír angyalszárnyakon száll,
a betlehemi gyermek békét hoz,
minden hitetlenhez, becsapotthoz,
már nem sajog a konok halál.
Templomba hív a harangszó.
Feltűrt gallérral követ az éj,
keblén szikrát vet a fagyos hó.
Jászólban fekszik minden kincsem,
hűs hóglóriát pörget az ég,
s fejemre áldást szór az Isten.
Bordány, 2017. október 29.
Kedves Kitti!
Köszönöm szívemig érő dicsérő szavaidat, megvallom meghatódtam.
Igyekeztem érzékeltetni – az általam átélt – karácsonyi hangulatot, de a szavak nem tudják visszaadni teljesen a lélekemelő érzéseket.
Ölellek:
;)riston (f)
Köszönöm Rita!
A versek, mint minden irodalmi mű szubjektív megitélés alá esnek. Itt nincsenek percek, méterek, pontok, csak tetszik, vagy nem.
Őszintén bevallom voltak már szebb pályázati verseim – legalábbis nekem szebbek – azok nem nyertek, ezért szép az irodalom.
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Én is gratulálok Ágoston! Záró soraid brilliánsak! Nagyon tetszik.(f)
Kedves Oriston!
Gratulálok a nyereményhez.
Szeretettel: Rita:]
Köszönöm Rita, hogy olvastál.
Kezeidet csókolom:
;)riston (f)
Kedves Ágoston!
Tetszéssel olvastam a versed.
Szeretettel: Rita:]