Téli világ

Összes megtekintés: 112 

Téli világ

Most írjuk december havát,
szekrényemből előkerült a kabát.
Uralkodik a sötét,
köd lepellel burkol az ég.

Sorban állnak a tűzifák,
a kandallót egyre táplálják.
Kint a kopasz fák dideregnek,
bent a tűzben melegednek.

Lelassul az élet,
alszik a természet.
Éhes a madár,
az etetőbe beszáll.

Kinek van kedve,
kimenni a hidegbe?
Egy jó könyv előkerül,
lábra pokróc terül.

Föld gyomrában pihen a mag,
tavasszal újra erőre kap.
Fényt kíván az élet,
fényt kíván a lélek.

“Téli világ” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A tél az az évszak, amikor minden apró részletre odafigyelünk. Ez a vers is tökéletesen ilyen, de mégsem veszünk bele a részletekbe.
    Szeretettel gratulálok, Zsófi.

  2. Örömmel tölt el, hogy éppen csak fel került a versem, és máris olvastátok. Köszönöm a kedves hozzászólásokat!
    Szeretettel: Bea

  3. Kedves Bea, ez nagyon jó kis vers! Képeiben láttam a telet, a december gyalázatos kettősségét és éreztem a hideget. Pedig a kandallóban melegedett a fa…
    Ellentétpárok nagyon kifejezőek!
    (f)

Szólj hozzá!