Már kendőzetlenül

Összes megtekintés: 805 

Már kendőzetlenül
Kendőbe kötve

Gyolcskendőmbe
Kötöttem
Szívem összes búját,
Mint a porcelán – olykor
Törötten
Szilánkjai lelkemet szúrták.

A fájdalom szóvirágait
Hímezgettem
Szivárványszínű szirmaimmal,
Szeretet imám türelmével
Emelkedtem
Emberi szívem mítoszaival.

Vérző sebeim gombolyagának
Fonalával
Keresztszemeket öltöttem,
Patakzó könnyeim elhulló
Csillámával
A szemek közé gyöngyvirágot ültettem.

Fehér gyolcskendőmet
Szépítgetve
Bejártam a Nap és a Hold útját,
Szívem oltárában – alázattal
Reménykedve
Az idő tarsolyába gyűjtöttem az élet sóját.

“Már kendőzetlenül” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Drága Ilona!

    Köszönöm szépen gratulációdat!:]
    Nagy meglepi volt, de annál nagyobb volt az örömöm!
    Alig akartam elhinni!
    🙂

    Mosolygós Adventi estéket kivánok: Irén

  2. Drága Rita!
    Nagy meglepetés volt számomra, hogy kiválasztotta
    a Zsűri versemet! És persze boldogsággal töltött meg
    Így ünnepek előtt!
    Köszönöm szépen gratulációt! :]

    További szép estét drága Rita!
    És mosolygós Adventi napokat kívánok!

  3. Drága Pepa!

    Nagyon szépen köszönöm kedves elismerő szavaidat! Örülök hogy itt is megoszthatod írásaimat és hiszem hogy találsz még lelkedhez közel álló írásokat tőlem!

    Ölellek szeretettel : 🌷Irén

  4. Kedves Irén!
    Bizony hogy találtam itt is Hozzád méltó verset!:)
    Különbözik is, nem is a haikuktól. Megvan benne ugyanaz a mély gondolatiság és érzelmi töltet, ami a "kis" versikékben is megragadott. De ez… valami új Tőled, és nagyon megfogott ahogy egy majdnem népies cselekménysort (a gyolcskendő és annak díszítése) átültettél szellemi-lelki szintre. Rendkívül eredeti öltet, gyönyörű képekben megjelenítve. Tetszett!(f)

Szólj hozzá!