December van
S mindig a fájó nyárról álmodom,
Minden hittem elveszett a boldogság.
Talán ott maradt a páfrányokon,
Létezett szavak nélküli volt dogmák.
„Építsd föl minden éjszaka”kérlek,
Ha becsomagolnál, már csak emléknek.
Fájna, nagyon érezni, hogy kopott,
Az érzés, hisz melegíteni képes.
Sétálok most a szavaid között,
A fák levelei sírva, búcsúznak.
Vadgesztenyék megértek potyognak,
Hozzám, meg a hiányod beköltözött.
Csalóka remény kísér utamon,
Velünk sétál a meleg indiánnyár.
A szép őszi napsütés jutalom,
„Nehéz nyarunk volt itt az ősz” téli táj.
Írta: MariaHS
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének.
Marikám! Soha nem azért írok hsz-t, hogy visszakapjam. 😀
Boldog Újévet neked! (f)
Kitti
Köszönöm szépen a látogatást s örülök, hogy így érzed.
Sajnálom, hogy most nem tusom viszonozni a látogatást…nincs eszközöm..:(
Különleges képek gyönyörködtettek a versedben Marika.(f)
Szaipne Kiss Maria
Örülök, hogy nálam jártál s tetszett amit olvastál..köszönöm: Maria
Kedves Rita!
Köszönöm a látogatást.
Szep versednel elidoztem. A harmadik vsz.
maga a csoda. Nagyon kifejezo, meg igy szo-
morusagaban is.
Olelesem.
M.(f)
"Sétálok most a szavaid között,
A fák levelei sírva, búcsúznak."
Télbe hajló melankólikus versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)