Új remény

Új remény.

Még tél rázza a kinti fákat, hóval borít
mezőt, tájat, takarja a régmúlt vágyat
megengedi hogy csodáljad.

Elmerülsz a messzeségbe, lelked lebeg
köztes létbe, hóba fagyba virul, vidám
fénylő sugár vagy és talány.

Eltelik a kellő idő, megváltozik tér és idő,
reményed mely eddig szárnyalt, vissza száll
egy újabb vággyal.

Tekinteted elmerengett, lelked tele igaz hittel,
feldereng egy fénylő hajnal,
csodát rejtő égi dallam.

Múlóban a téli álom, virágzás van láthatáron,
mindig jön egy újabb tavasz,
ezerszer szebb égi malaszt.

“Új remény” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Szólj hozzá!