Eső után…

Eső után…

Tegnap is esett, ma is…
Ázik a kicsi, a nagy is.
Lucskos a hinta, a járda,
Bárki legyen, bőrig ázna.
Vacog a rét, az erdő,
Szüntelen csepeg a felhő.
Ház falán gurul száz könnycsepp,
Hegy és domb esőtől görnyed.
Fán varjú vacogva károg,
Unottan ismétli: \”Fázok!\”
Szürke a falu, a város,
Ember és állat is álmos.
Rosszkedvűn lépnek a sárba,
Víz csorog be a csizmákba.
Borong és köd ül a tájra,
Minden test kabátra vágyna.
Sóhajtva nézel az égre:
\”Adj nekünk napsütést végre!\”

Vedd észre messze a tájban.
Két csizma toccsan a sárban,
Kis kézben napszínű ernyő,
Fölötte oszlik a felhő!

“Eső után…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Tímea! Remek ez a kis vers! Én is csak azt emelném ki, amit az előttem szóló, így hát nem teszem, de nagyon tetszik az egész vers!(f)

  2. Köszönöm a hozzászólást! Örömmel olvastam! Minden jót kívánok!
    P.T.

  3. nagyon szép kiemelném a köv részi:

    "Ház falán gurul száz könnycsepp,
    Hegy és domb esőtől görnyed.
    Fán varjú vacogva károg,
    Unottan ismétli: "Fázok!""
    különösen szép rész és vele a többi is nagyon jó

Szólj hozzá!