Téli világ

Téli világ

Ódon szürkeség
Érzem a bőrömön a hideget,
de azért szeretem a telet,
mert szemet gyönyörködtető.
Kisgyermekként imádtam
gyalogolni a hópaplanban.
Mindez mára már a múlté,
havas tájt sajnos egyre
ritkábban látok hazámban.
Felborult a természet rendje,
tova tűntek a fehér karácsonyok,
s jégvirágok sem díszítik az ablakot.
Nem kacsingatnak felém az
ereszről csalogatón vastag
jégcsapok, hogy törjem le.
S addig szorongattam kezemben,
még el nem olvadt.
Hiányzik a télnek hangulata,
a dombtetők hangos zsivaja,
ahol visongva szánkóztam,
mert a lelkemben örömöt éreztem.
Gyermekként éltem igazán.
Mostanában eltűntek a
hófehér csodák.
Mindenütt csak ódon
szürkeség vesz körül.

2020. január 16.

“Téli világ” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Azoknak a KEDVES OLVASÓIMNAK
    akik a téli világ című versemet olvasták
    nagyon szépen köszönöm.
    Szeretettel. heni

  2. Kedves Henriette! Igen, már a telek is másak, szürkék,
    hónélküliek. Szép versben ábrázoltad.
    Szeretettel gratulálok.
    Mária(l)

  3. Sok igazságot tartalmazó vers. Az ódon szürkeség keretbe foglalja a szöveget, gratulálok! B)

Szólj hozzá!