Megfagyott emlékek
Megfagyott emlékek
megfagyott álmok.
Mily síri, sivár hely,
mit magam körül látok.
Mindenütt szürkeség,
néma csend honol.
E halott világban,
egy elhagyott szív dobol.
Ködösen feldereng,
az elmúlt élet.
Ide, csak sírni jár
a megtöretett lélek.
Megfagyott emlékek,
megfagyott álmok.
Pihen a temető,
és körbevesz az átok.
Köszi!
Nem minden személyes, amiről ír az ember, most éppen ehhez volt hangulatom.(f)
Nagyon keserű hangulatú, de szép vers. Kívánok sok napsütést, hogy a megfagyott emlékek felolvadjanak, elpatakzanak, és lüktetve, ritmusosan beinduljon egy új "kikelet"…, szeretettel Zsuzsa! :]