Hófelhők
Talpam alatt roppanó hó
Hólepel, puha takaró
Ezüsthajú fehérséggel,
Jégvirággal festette be
Ablakomat, tél bilincse.
Zimankósra fordult télben
Hófelhők csak gyülekeznek,
Vadak futva menekülnek,
Riadtan keres cserjésben
Menedéket csillagfénnyel.
Zúzmara száraz ág dísze,
Dér a tájat kicsipkézte.
Nap sugara hébe-hóba
Kandikálva bukkan elő,
Benne csillan örök idő.
Alvó a táj, szendergő a lét,
Kandallóban tüzek lobognak,
Megéled télnek dermedtségét,
Úgy várod illatát tavasznak
Természet újjá ébredését.
Kedves Éva!
Nagyon szép költemény! 🙂 Gratulálok!
Üdvözlettel:Robi
Köszönöm Rita, marika és Klára a figyelmet és olvasást. Éva
Kedves Éva! Nagyon szerettük volna látni ezeket a felhőket! Remekül megírt versedhez szeretettel gratulálok: Klári(f)
Drága Évike, bár hófelhőt idén sem láttam, de
szép versed láttatta velünk.
Öleléssel, szeretettel gratulálok.
Mari:)(l)
Kedves Éva!
Bárcsak jöttek volna ezek a hófelhők! Szépen írtál róluk, most már csak a tavaszt várjuk.
Szeretettel: Rita(f)