Új nap…

Megosztás Nyomtatás 592 megtekintés 10 hozzászólás Kategória: Verselő versek Szerző:

Új nap…

Ásít és oson, csendes a tegnap.
Küszöbön toporog, kócos a holnap.
Suttog az erdő, kérdi a holdat:
\”Mondd, mit látsz fentről? Mit hoz a holnap?\”

Szusszan a gyermek, asszonyszív olvad.
Feledi éjjel, hogy rosszak voltak.
Őrzi az alvót, imát mormolgat.
Kéri az Istent: \”Csak jót adj holnap!\”

Alszik a férfi, őrzi a múltat.
Tenyerén hordozva hozza az újat.
Éber az álma, jövőt fontolgat.
Kéri az Istent: \”Erőt adj holnap!\”

Felhőn ül, integet, távol a tegnap.
Zsebéből fecniként szórja a múltad.
Itt van már, kiabál, harsog az új nap.
Retteg, hogy ő már csak tegnap lesz holnap!

“Új nap…” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Pepa!

    Mindig örülök a hozzászólásaidnak. Ezt is többször átolvastam. Ösztönösen írok, szeretnék jobban érteni hozzá. Köszönöm a visszajelzéseidet. Sokat segítenek, javítanak, biztatnak. Baráti üdvözlettel. Péter Tímea:)

  2. Nagyon jó ez a versed, megérdemelten nyertél vele. A sorok felező ütemezések a második minden esetben 5 szótagos, ez remek ritmust ad. A rímek is jól csendülnek össze, nem harsányak, illeszkedők. És amilyen meseszerű a költemény két keretező versszaka, olyan mély, és nagyon emberi az emberlétet magába foglaló két középső. Formához a tartalom remekül illik, gratulálok. (f)

  3. Nahát! De örülök! Köszönöm, hogy velem örültök! Üdv: P.T::)

  7. Kedves, játékos versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Köszönöm a kedves hozzászólásokat! Nagy öröm nekem, hogy tetszéssel olvastátok ezt a kis verset! Szép napot kívánva: P.T.:):)

Szólj hozzá!