Új nap
Láttam madarat szárny szegve
sebzetten,
életéért harcolva fáradtan,
törötten.
Vergődő fájdalom, mi földhöz
kötötte,
pedig ő a végtelen szabadság
szülötte.
Járta az eget szélviharok
hátán,
Szárnyalt – hol hidat épít a
szivárvány.
Ébredt a hajnal bíbor
fényében,
Altatót énekelt lankáknak
fészkében.
Csak segítő kéz kell, s a szeretet
varázsa,
balzsamozó csoda, ha nem hagyják
magára.
Visszatér erő és szabadság
vágya,
gyöngyszemének naptól kapott kristály
csillogása.
Boldog suhogása felhők
gyűrűjében,
könnyeket csal az ember
szemében.
Nem árthat mennydörgés, földomlás
néki,
ármánynak szelleme soha el nem
éri.
Begyógyultak sebek, hátra hagyva
múltat,
nincs vége még, egy új napra
virrad.
Kedves Szikra, köszönöm véleményed… valós eseményt dolgoztam fel…
Szeretettel Ilona
Kedves Ilona! Ez a vers csupa szeretet. Szívből gratulálok hozzá! Éva
Kedves Ilona!
"Csak segítő kéz kell, s a szeretet
varázsa"
Gratulálok szép versedhez!
Szeretettel: Marika
Kedves Ilona !
Szépen kidolgozott igényes munkádhoz szeretettel grat. Zsófi.