Új nap… jön.

Új nap…jön.

Sötét felhők gyülekeznek,
eső cseppek cseperegnek.
Hűvös szél mely hajamba kap,
eső illatával kavar.

Messzeségbe most már látom,
vihar tombol de még távol.
Villám jelent meg az égen,
vakító a hideg fénye.

Emlékek közt kutatgatok,
mikor láttam én a napot?
Elfeledtem már a fényét,
melegének közelségét.

Eső után sárban állva,
mintha arcomra folyna a láva.
Lentről fázok, föntről égek,
köztes lényem árván lépdel.

Távolodó vihar láttán,
megnyugszom én kicsit kábán.
Most még minden szürke s remeg,
de új nap jön és minden remek….

“Új nap… jön.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. "de új nap jön és minden remek…."

    Igen, minden nehézségen gondolhatunk erre.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Szeretettel gratulálok szép versedjóhez.
    A befejező vsz-át külön is dícsérem.
    Mária(l)

Szólj hozzá!