Új nap… jön.

Összes megtekintés: 102 

Új nap…jön.

Sötét felhők gyülekeznek,
eső cseppek cseperegnek.
Hűvös szél mely hajamba kap,
eső illatával kavar.

Messzeségbe most már látom,
vihar tombol de még távol.
Villám jelent meg az égen,
vakító a hideg fénye.

Emlékek közt kutatgatok,
mikor láttam én a napot?
Elfeledtem már a fényét,
melegének közelségét.

Eső után sárban állva,
mintha arcomra folyna a láva.
Lentről fázok, föntről égek,
köztes lényem árván lépdel.

Távolodó vihar láttán,
megnyugszom én kicsit kábán.
Most még minden szürke s remeg,
de új nap jön és minden remek….

“Új nap… jön.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!