\”állj meg, pillanat!\”
/Goethe: Faust/
Futottam utánad
boldog pillanat,
ördögnek ígértem
érted a lelkem.
És hazudtam, csaltam,
öleltem, öltem.
– Szegény jó Margitom! –
Most meg itt állok
öregen, vakon,
nem látom, de hallom
a munka zaját.
Valaki fütyörész,
valamit ácsol,
a másik dudorász,
vígan kopácsol.
Most állj meg, pillanat,
ne menj tovább!
Szia Zina!
Örülök, hogy itt jártál.
Kati
Remek vers.
Kedves Rzsike, kedves Pepa!
Köszönöm, hogy itt jártatok. Szeretem a Faustot. Az emberi létezés minden kérdése felvetődik benne.
Szeretettel: Kati
A Faust minden újrafogalmazása rálel egy-egy darabkájára a nagyságnak, (f) Pepa
[b][i][center]Kati, köszönöm minden világos:" végén a a tevékenykedés zajában rálel az örömre, nem látja, hogy az ő bitófáját ácsolják. Érted? Értem.Vigyázz magadra.Rzsike[/center][/i][/b]
Kedves Rita!
A Faust – téma mindig nagyon érdekelt. Egy ember, aki a tökéletesen boldog pillanatért képes eladni a lelkét az ördögnek. És mikor a mű végén a a tevékenykedés zajában rálel az örömre, nem látja, hogy az ő bitófáját ácsolják.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Igen, időnként meg kell állnunk, nem rohanhatunk életünk végéig.
Szép versed örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)